Végre beköszöntött a nyár, letudtam az érettségiket is, így ezen a nyáron már csak az olvasásra kell koncentrálnom. Idén nyáron elég sok könyvet szeretnék elolvasni, a legtöbb már évek óta a tbr listámon van, így ideje végre elolvasni őket. Az első könyv, amit mindenképp el szeretnék olvasni Angie Thomas The Hate U Give című könyve. Fülszöveg : A tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent. A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol. Már biztosa
Bejegyzések
Őszintén #3: Online oktatás
Először érdekesnek hangzott ez az egész online oktatás dolog, aztán a hét végére elegem lett belőle. Végzős vagyok, idén érettségizem (remélhetőleg). Egy egészségügyi szakgimnáziumba járok, ahol a tanárok 85%-a nyugdíjas korú. Március 15.-én, amikor bejelentették az online oktatást nagyon megijedtünk, de azért pozitívan álltunk a dologhoz. Hétfőn és kedden még semmit nem csináltunk, mivel a tanárok próbálták kitalálni, hogyan kell használni az internetet. Addig mi türelmesen vártunk. Szerdától kezdve már azért kicsit jobb volt a helyzet, kaptunk tanulnivalót, feladatokat, néhány óránk még meg is volt tartva Skype és Discord segítségével. Aztán valamitől bekattantak a tanárok és az iskolában leadott anyagok többszörösét kezdték kiadni, annyi házit kaptunk, hogy a Kréta teljesen összeomlott, egy napig használhatatlan volt. Szóval az én osztályomnak nem jött be ez az online oktatás, de igyekszünk mi is alkalmazkodni. Jobb, mintha nem tudnánk tanulni. Ez a vírus sok minden
Karácsonyi Kedvencek- Top5 kedvenc könyvsorozatom
Hozzám mindig közelebb álltak a könyvsorozatok, mint az egykötetes könyvek. Az első "nagy" könyves élményem is sorozattal kezdődött, méghozzá a Vastündérek sorozattal. Bár nagyon szerettem minden sorát, most mégse került be a top 5 közé. 5. Az ötödik helyre Leiner Laura Szent Johanna Gimi című sorozata került. Az SZJG egy olyan sorozat, ami basic tinédzser kérdésekkel foglalkozik és szerintem ez is egy fontos dolog. Például a továbbtanulás, az ember első szerelme, kilógás a sorból. Persze ennél sokkal komolyabb problémák is vannak egy ember életében, és fontos, hogy az se legyen tabu. Ennek ellenére néha jó olyanokról olvasni, amik egy átlagos tini életét is ugyan úgy meghatározzák és szerintem ehhez a Szent Johanna Gimi a tökéletes választás. Eddig bármilyen Leiner Laura könyvet olvastam, még egyik se okozott csalódást. 4. A következő helyezés nálam Stephenie Meyer Alkonyat-a. Biztos vagyok benne, hogy már mindenki hallott a bronzhajú, aranyszemű Edward Cullenről és cs
Őszintén #2: Őszintén a bookstagramról
Lassan 1 éve, hogy csatlakoztam a bookstagram közösségéhez. Az elején nagyon izgatott voltam, nagyon szerettem és ha csak 10 ember lájkolta a képem, én voltam a legboldogabb ember a világon. Úgy gondolom, hogy ez így volt jól. Nem az volt a fontos, hogy hányan látják amit csinálok, hanem, hogy boldoggá tegyen. Nemrégen azonban volt egy időszakom, amire nem szívesen emlékszem vissza. Annyira szorongtam attól, hogy hányan reagálnak a képeimre, hogy szinte beleőrültem. Ezt szerintem még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, de állandóan csalódott voltam, szomorú és ideges. Mindenkire féltékeny voltam, aki jobb képeket csinál nálam vagy több lájkot kapott. Szinte már ott tartottam, hogy abbahagyom az egészet a francba és nem foglalkozok ezzel többet. Nagyon sokat gondolkodtam. Összevetettem a jó és a rossz oldalát ennek az egésznek. Egyrészről nem akartam otthagyni a közösséget. Ugyan nem lettek olyan barátaim akikkel minden nap beszélek vagy hasonló, ennek ellenére úgy éreztem, hogy
Sara Holland: Everless /Értékelés/
A Dream-válogatásos könyvek közül az Everless egy nagy kedvencem lett. Érdekes és izgalmas regény, gyönyörűen felépített világgal. Fülszöveg: Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogj
Őszintén egy hobbi írótól
Próbáltam kreatív lenni. Történeteket írni, kitalálni világokat. A fejemben mindig olyan jól működtek a dolgok, de amikor odaértem, hogy le kéne írni, mindig leblokkoltam. Írtam egy ideig, de mindig béna dolgok kerültek ki a kezem alól és ezt gyűlöltem. Egy ideje már nem próbálkozok semmivel. Nem írom a kedvenc fanfictionjeimet,a saját történeteimet, mert úgy érzem, hogy gáz az egész és nem éri meg. Pedig szerettem csinálni, szerettem leírni az ötleteimet. Olyankor mindig úgy éreztem, hogy van egy világom, ahol én vagyok a főszereplő, én irányítom a dolgaimat. Ha akartam tragikussá tettem, vagy pedig boldog életet adtam a karaktereimnek. Ha úgy akartam, akkor eltöröltem mindenféle társadalom által felállított elvárást és minden szereplőm az volt, aki lenni akart. Szerettem írni. Voltak, akik azt , mondták, hogy jó vagyok benne. De már nem szeretek. Nem szeretem, ahogy a szavaim követik egymást, ahogy a történet elindul a maga útján. Már nem érzem azt, hogy jó amit írok. 17 éves va
Kelly Oram-Csókelvonó Kockáknak /Értékelés/
Kelly Oram Csókelvonó kockáknak című könyve egy olyan regény, amit minden nyáron előveszek. A LOL-könyvek nekem mindig a nyarat jelképezik. Könnyed, romantikus, cuki történetek átlagos emberekről. Tartalom: Libby Garrett Owen-függő. A szuperokos lány szentül hiszi, hogy megütötte a főnyereményt a szívdöglesztő kosarassal, miközben a srác még csak mutatkozni sem hajlandó vele, nemhogy felvállalni közel egy éve tartó kapcsolatukat. Avery és a kockakommandó nem bírja tovább nézni, hogy imádni valóan őrült barátjuk lassan teljesen kifordul önmagából, ezért ráveszik, hogy csináljon végig egy tizenkét lépéses „Owen-elvonó”-t. A sikeres leszokáshoz Libbynek szüksége van egy pártatlan mentor segítségére is − itt lép a képbe Adam. A kőkemény, szexi srác elvileg tökéletes a feladatra, ha valaki elbír Libbyvel, az ő. Ja, hogy titokban évek óta szerelmes a lányba? Á, miért is bonyolítaná ez a dolgokat?! ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ A LOL-könyvek közül ez