Őszintén #2: Őszintén a bookstagramról
Lassan 1 éve, hogy csatlakoztam a bookstagram közösségéhez. Az elején nagyon izgatott voltam, nagyon szerettem és ha csak 10 ember lájkolta a képem, én voltam a legboldogabb ember a világon.
Úgy gondolom, hogy ez így volt jól. Nem az volt a fontos, hogy hányan látják amit csinálok, hanem, hogy boldoggá tegyen.
Nemrégen azonban volt egy időszakom, amire nem szívesen emlékszem vissza.
Annyira szorongtam attól, hogy hányan reagálnak a képeimre, hogy szinte beleőrültem. Ezt szerintem még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, de állandóan csalódott voltam, szomorú és ideges.
Mindenkire féltékeny voltam, aki jobb képeket csinál nálam vagy több lájkot kapott. Szinte már ott tartottam, hogy abbahagyom az egészet a francba és nem foglalkozok ezzel többet.
Nagyon sokat gondolkodtam. Összevetettem a jó és a rossz oldalát ennek az egésznek. Egyrészről nem akartam otthagyni a közösséget. Ugyan nem lettek olyan barátaim akikkel minden nap beszélek vagy hasonló, ennek ellenére úgy éreztem, hogy ha bárkire ráírnék egy problémával, ők kérdés nélkül segítenének (és ezt még mindig így érzem). A bookstagram egy olyan közösség, ahol az ember lehet, aki csak akar, ezek az emberek így is teljes szívükkel fogják elfogadni és szeretni. Itt ha van véleményed nyugodtan elmondhatod anélkül, hogy bárki is megutálna érte (szerintem).
Szóval nagyon szerettem a közösséget, hogy kiélhettem a kreativitásomat.
Azonban egyszerűen utáltam, hogy vannak olyan s***fej emberek, akik csak azért bekövetik a másikat, hogy miután visszakövették őket, kikövetik az illetőt. Szerintem ez hatalmas nagy bunkóság. Persze, értem, követőket akarnak szerezni, de szerintem ezt nem így kéne csinálni. Mert így azt hiszem, hogy egy nagyobb követőtáborral rendelkező bookstagramer-nek, aki csodás képeket készít, tetszik az, amit én csinálok, majd miután látom, hogy kikövetett (kapok róla értesítést egy alkalmazástól) csalódott leszek. Kaptam már hideget-meleget a képeimre. Volt olyan aki egy ártatlan emoji miatt szánalmasnak nevezett és olyan stílusban írt nekem, hogy úgy az ember még a legnagyobb ellenségévesem beszél. Ezek a megnyilvánulások nagyon rosszul tudnak esni.
És ezt az érzést utálom. Persze, mi emberek nem vagyunk tökéletesek, vannak rossz, kellemetlen érzéseink, de azt gondoltam, hogy legalább bookstagramon biztonságban vagyok.
Persze most már tudom, hogy mindenhol vannak szemét emberek és ez így van rendjén. Már nem akarom feladni ezt az egészet. Összeszedtem magam, visszatértem a pozitív hozzáálláshoz (legalábbis próbálkozok) és igyekszem nem hagyni, hogy az emberi gonoszság bekebelezzen.
Hamarosan 1 éves lesz a bookstagram oldalam. Ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam magamról is és arról is, hogy egy aprócska közösség mekkora erőkkel tud összefogni egy ügy érdekében. Sokan vannak, akiket egyáltalán nem fogadnak el a suliban/munkahelyen, itt mégis barátra lel mindenki. Sokan éreztették már úgy velem, hogy nem vagyok elég jó, de SOHA nem éreztette úgy velem senki, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy bookstagramer legyek.
Szóval kedves bookstagramerek! Köszönöm, hogy ennyit tanulhattam tőletek. Ti vagytok a legmenőbb emberek ebben az egész univerzumban!
Millószor köszönök mindent.
xoxo
Úgy gondolom, hogy ez így volt jól. Nem az volt a fontos, hogy hányan látják amit csinálok, hanem, hogy boldoggá tegyen.
Nemrégen azonban volt egy időszakom, amire nem szívesen emlékszem vissza.
Annyira szorongtam attól, hogy hányan reagálnak a képeimre, hogy szinte beleőrültem. Ezt szerintem még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, de állandóan csalódott voltam, szomorú és ideges.
Mindenkire féltékeny voltam, aki jobb képeket csinál nálam vagy több lájkot kapott. Szinte már ott tartottam, hogy abbahagyom az egészet a francba és nem foglalkozok ezzel többet.
Nagyon sokat gondolkodtam. Összevetettem a jó és a rossz oldalát ennek az egésznek. Egyrészről nem akartam otthagyni a közösséget. Ugyan nem lettek olyan barátaim akikkel minden nap beszélek vagy hasonló, ennek ellenére úgy éreztem, hogy ha bárkire ráírnék egy problémával, ők kérdés nélkül segítenének (és ezt még mindig így érzem). A bookstagram egy olyan közösség, ahol az ember lehet, aki csak akar, ezek az emberek így is teljes szívükkel fogják elfogadni és szeretni. Itt ha van véleményed nyugodtan elmondhatod anélkül, hogy bárki is megutálna érte (szerintem).
Szóval nagyon szerettem a közösséget, hogy kiélhettem a kreativitásomat.
Azonban egyszerűen utáltam, hogy vannak olyan s***fej emberek, akik csak azért bekövetik a másikat, hogy miután visszakövették őket, kikövetik az illetőt. Szerintem ez hatalmas nagy bunkóság. Persze, értem, követőket akarnak szerezni, de szerintem ezt nem így kéne csinálni. Mert így azt hiszem, hogy egy nagyobb követőtáborral rendelkező bookstagramer-nek, aki csodás képeket készít, tetszik az, amit én csinálok, majd miután látom, hogy kikövetett (kapok róla értesítést egy alkalmazástól) csalódott leszek. Kaptam már hideget-meleget a képeimre. Volt olyan aki egy ártatlan emoji miatt szánalmasnak nevezett és olyan stílusban írt nekem, hogy úgy az ember még a legnagyobb ellenségévesem beszél. Ezek a megnyilvánulások nagyon rosszul tudnak esni.
És ezt az érzést utálom. Persze, mi emberek nem vagyunk tökéletesek, vannak rossz, kellemetlen érzéseink, de azt gondoltam, hogy legalább bookstagramon biztonságban vagyok.
Persze most már tudom, hogy mindenhol vannak szemét emberek és ez így van rendjén. Már nem akarom feladni ezt az egészet. Összeszedtem magam, visszatértem a pozitív hozzáálláshoz (legalábbis próbálkozok) és igyekszem nem hagyni, hogy az emberi gonoszság bekebelezzen.
Hamarosan 1 éves lesz a bookstagram oldalam. Ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam magamról is és arról is, hogy egy aprócska közösség mekkora erőkkel tud összefogni egy ügy érdekében. Sokan vannak, akiket egyáltalán nem fogadnak el a suliban/munkahelyen, itt mégis barátra lel mindenki. Sokan éreztették már úgy velem, hogy nem vagyok elég jó, de SOHA nem éreztette úgy velem senki, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy bookstagramer legyek.
Szóval kedves bookstagramerek! Köszönöm, hogy ennyit tanulhattam tőletek. Ti vagytok a legmenőbb emberek ebben az egész univerzumban!
Millószor köszönök mindent.
xoxo
Ha el fogadsz egy tanácsot, nagyon gyorsan letörlöd azt az alkalmazást, ami szól, ha kikövetnek, mert így csak rosszul érzed magad. Amíg élvezed a képkészítést, addig csináld, és ne foglalkoztasson a követők és a likeok száma :)
VálaszTörlés