Őszintén egy hobbi írótól

Próbáltam kreatív lenni. Történeteket írni, kitalálni világokat.
A fejemben mindig olyan jól működtek a dolgok, de amikor odaértem, hogy le kéne írni, mindig leblokkoltam. Írtam egy ideig, de mindig béna dolgok kerültek ki a kezem alól és ezt gyűlöltem. Egy ideje már nem próbálkozok semmivel.
Nem írom a kedvenc fanfictionjeimet,a saját történeteimet, mert úgy érzem, hogy gáz az egész és nem éri meg. Pedig szerettem csinálni, szerettem leírni az ötleteimet. Olyankor mindig úgy éreztem, hogy van egy világom, ahol én vagyok a főszereplő, én irányítom a dolgaimat. Ha akartam tragikussá tettem, vagy pedig boldog életet adtam a karaktereimnek. Ha úgy akartam, akkor eltöröltem mindenféle társadalom által felállított elvárást és minden szereplőm az volt, aki lenni akart.
Szerettem írni. Voltak, akik azt , mondták, hogy jó vagyok benne.
De már nem szeretek. Nem szeretem, ahogy a szavaim követik egymást, ahogy a történet elindul a maga útján. Már nem érzem azt, hogy jó amit írok.
17 éves vagyok.
Azt hittem, hogy mire elérem ezt a kort, már megbékélek saját magammal és nem mindig csak a hibákat látom abban, amit csinálok. Az, hogy a társadalom által ennyire be vagyok skatulyázva teljesen elvette a kreativitásomat.
 12 évesen kezdtem el írni.  A kedvenc bandám és néhány elcsépelt nevű lány-, akik véletlenül pont beleszerettek egy-egy tagba a bandából- volt a főszereplő. A világ legbénább irománya volt az a fanfic. Mégis minden héten leültem, hogy írjak. A suliban gyűjtöttem az ötleteket. Emlékszem volt egy fűzetem, amiben jegyzetelgettem szünetekben. Akkor nagyon boldoggá tett engem az, amit írtam és ahogy írtam és az a kevés visszajelzés amit kaptam mindig feldobta a napom.
Akkor még a Blogger volt a menő, aztán megjelent a Wattpad, szóval ott kezdtem el írni.
Rengeteg történetet írtam, néhány még mindig megtalálható ott. De a közösségi oldalakkal sajnos együtt járnak a trollok és a gonoszkodó, mások érzéseivel nem törődő emberek. Hála Istennek engem nem találtak meg, de nagyon sok olyan barátomat, akikkel a Wattpad-en ismerkedtem meg a gonosz megjegyzések miatt veszítettem el. Sok olyan író, akik tényleg csodásak voltak és fantasztikus történeteket írtak letörölték magukat a weboldalról és letörölték az írásukat is. Rengeteg csodás történetet vesztettünk el azért, mert néhány embert annyira elvakított a féltékenység, hogy gyűlöletkampányba kezdtek.
Szóval már nem írok.
Nem okoz többé örömöt, mert félek és a félelem kegyetlen dolgokra készteti az embert.
Talán egyszer, ha már nem fogok félni, ha már túljutottam a gátakon, amiket magamnak szabtam, akkor újra fogok írni és újra boldoggá tesz.
Tudom, hogy sosem leszek egy országosan elismert írónő, de régen hittem abban, hogy lehetek valaki. Hittem abban, hogy bár nem egy Leiner Laura vagy egy Sarah J. Maas vagyok, attól még vannak olyanok, akiket érdekelnek a firkálmányaim.
Szeretnék újra hinni önmagamban.
Szeretnék újra úgy írni, ahogy szeretnék, annak aki el szeretné olvasni.