Őszintén #2: Őszintén a bookstagramról
Lassan 1 éve, hogy csatlakoztam a bookstagram közösségéhez. Az elején nagyon izgatott voltam, nagyon szerettem és ha csak 10 ember lájkolta a képem, én voltam a legboldogabb ember a világon. Úgy gondolom, hogy ez így volt jól. Nem az volt a fontos, hogy hányan látják amit csinálok, hanem, hogy boldoggá tegyen. Nemrégen azonban volt egy időszakom, amire nem szívesen emlékszem vissza. Annyira szorongtam attól, hogy hányan reagálnak a képeimre, hogy szinte beleőrültem. Ezt szerintem még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, de állandóan csalódott voltam, szomorú és ideges. Mindenkire féltékeny voltam, aki jobb képeket csinál nálam vagy több lájkot kapott. Szinte már ott tartottam, hogy abbahagyom az egészet a francba és nem foglalkozok ezzel többet. Nagyon sokat gondolkodtam. Összevetettem a jó és a rossz oldalát ennek az egésznek. Egyrészről nem akartam otthagyni a közösséget. Ugyan nem lettek olyan barátaim akikkel minden nap beszélek vagy hasonló, ennek ellenére úgy éreztem, hogy ...